Ha az előző részben nem aludtatok el a sok papírmunka olvasása közben, akkor itt egy pörgősebb rész, ahol ezeknek a hímestojásként őrzött papíroknak az útját mutatom be. Pörgős volt azért is, mert a papírok beadásának napján csupán két nap választott el attól, hogy lejárjon az argentin erkölcsi bizonyítványom, és csupán négy nap, hogy lejárjon a turista vízumom. Ha nem sikerül beadnom a papírokat, hétvégén mehetek Uruguayba, hogy aztán Argentínába újra belépve megint 90 napig tartózkodhassak az országban. Uruguay azonban sokkal drágább, ezért nem hiányzott egy kényszer út. Így egy szerda délután, kezemben teljesnek papírcsokrommal besétáltam a Bevándorlási Hivatalba.
Grease-érzés a Muu Lecheríában
Az Armenia Palermo egyik legnyüzsgőbb tere. Fás parkok és utcák szegélyezik, és az alacsony, legfeljebb kétszintes házak alatt árnyas bárok és kávézók várják a hűsölni vágyókat. Inkább délután és este szoktam ide járni, mikor már nincs hőség, és a fények is kigyúlnak a kerti vendéglőkben. A Muu Lecheríával, magyarul tejivóval is este találkoztam először. Akkor nem keltette fel az érdeklődésemet, mert este valahogy nem kívánom a tejet. Legalábbis a tejivóról nekem az jutott eszembe, hogy ott biztosan tejturmixot lehet szürcsölni, főételnek pedig tejbegríz jár. Egyik vasárnap ebédidőben azonban már nem volt kifogás, és beültünk a Muúba.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)