Tucumán levelek

Előző írásban említettem, hogy 2011-ben jártam először Argentínában, és akkor még e-mailben írtam le az élményeimet az otthoniaknak. Az első hetet Buenos Airesben töltöttem, majd felmentem az Iguazú vízeséshez és később áthajóztam Uruguayba. Ezután másfél hétre északra buszoztam, hogy láthassam az Andokat. Az első állomás Tucumán és környéke volt.


 

Így nézett ki a Buenos Aires (A) - Tucumán (B) - Salta (C) - Humahuaca (D) - Córdoba (E) - Buenos Aires (F) 3 500 kilométeres utazásom terve.


 

2011.12.09. Tucumán, Argentína
 
Megérkeztem Tucumánba. Tegnap éjjel indultam Buenos Airesből és tizenöt órás út után ma délelőtt érkeztem. Egy hostelban lakom a központban. Kicsit körbejártam a belvárost. Az Andok is itt van nem messze. A hostel tele van franciákkal, most majd velük megyek itt a kertbe barbeque-zni, aztán este megyek be a városba. Holnap meg romokat fogok nézegetni.. jó lesz :)

San Miguel de Tucumán a Tucumán nevű provincia székhelye, ez Argentína ötödik legnagyobb városa. Tucumánt 1565-ben alapította a spanyol hódító, Diego de Villarroel. A Kongresszus 1816. július 9-én itt kiáltotta ki Argentína függetlenségét a Spanyol Koronától. Az épület, ahol az esemény zajlott, ma nemzeti emlékmű. (Forrás: Wiki)

 
Ebben az épületben kiáltották ki Argentína függetlenségét 1816-ban


2011.12.10. Tucumán, Argentína
 
A buszút azért tartott tizenöt órát Buenos Airesből, mert 1 300 kilométert kellett jönni, ami nem is tudom, olyan mint elautózni Franciaországba. Itt azért elég gigantikus távolságok vannak. Tegnap este még elnéztem egy fesztiválra itt a városban. Afro zenét meg táncokat mutattak be, nagyon hangulatos volt.
 
Ma reggel nyolcra jöttek értem és autóval felvittek az Andokba 3 000 méter magasba. Ahogy haladtunk felfelé, először esőerdő borította a hegyeket, majd a magassággal arányosan csökkent a növényzet. A tájnak először Alpesi hangulata volt, majd köves-sziklás lett a környezet, hatalmas két-három méteres kaktuszokkal, mint amilyeneket a vadnyugati filmekben lehet látni. Teljesen más világ. A hegyoldalon bikák, tehenek, lovak legeltek, és feljebb találkoztunk lámákkal is.

Méteres kaktuszok a Tafí del Valle lankáin
 
 
Itt voltak azok a bizonyos romok is. Quilmes egy olyan város maradványa, ahol a quilmesi bennszülöttek laktak jóval az inkák előtt. Az inkákat sikerült visszaverniük, de a spanyolokat már nem. A spanyolok ezután kitelepítették őket és mára csak a romok maradtak fenn.
 
Quilmes romjai a Calchaquí völgyében, Tucumán provinciában találhatóak. Ez volt az ország legnagyobb települése a felfedezések előtt, területe elérte a harminc hektárt. A település fénykorát az i.sz. 850-es években élte és közel 5 000 quilmesi bennszülött lakhatta. Mikor a spanyolok leigázták őket, a túlélőket Buenos Airesig gyalogoltatták, hogy ott telepítsék le őket. Buenos Aires egyik külvárosa ma is viseli Quilmes nevét. Az eredeti romokat Samuel Alejandro Quevedo fedezte fel 1888-ban, de csak 1897-ben kezdték el a területet feltárni. (Forrás: Wiki)  
Ezután egy másik faluban, Tafí del Vallében megnéztünk egy jezsuita templomot a koloniális időkből, ugyanitt ebédeltünk. A helyi étel itt az empanada, ami olyan mint egy marhahússal töltött kifli. Itt vettem magamnak egy lámaszőrből kötött pulcsit az otthoni télre való tekintettel.

Quilmes romjai az egyik korabeli őrállásból
 

Visszafelé beugrottunk egy parkba, ahol ilyen obeliszk-szerű két-három méter magas, faragott kövek voltak kiállítva ugyancsak a régi időkből. Ezek a termékenységet szimbolizálják és itt szedték össze őket ebben a völgyben, hogy megóvják őket a graffitisek támadásaitól.
 
Tafí del Valle egyik legfőbb turista látványossága a menhirek, azaz függőlegesen felállított kőszobrok gyűjteménye a Menhires Parkban. A fallikus (péniszhez hasonlító) szobrokat a valahai őslakosok faragták. Eredetileg egymástól távol álltak, de később egy helyre gyűjtötték azokat, hogy megóvják őket a rongálástól. (Forrás: Wiki)
 
Most megyek letusolni, mert ma tizenkét órás volt a túra, holnap pedig reggel indulok Saltába, amely még északabbra van, közel a bolíviai határhoz.
 


Ha tetszett a bejegyzés és szeretnéd a történeteket a postaládába kapni, akkor iratkozz fel a hírlevélre itt, vagy gyere a Facebook oldalra beszélgetni itt
.