Így nézett ki a Buenos Aires (A) - Tucumán (B) - Salta (C) - Humahuaca (D) - Córdoba (E) - Buenos Aires (F) 3 500 kilométeres utazásom terve.
2011.12.09. Tucumán, Argentína
Megérkeztem Tucumánba. Tegnap éjjel indultam Buenos Airesből és tizenöt órás út után ma délelőtt érkeztem. Egy hostelban lakom a központban. Kicsit körbejártam a belvárost. Az Andok is itt van nem messze. A hostel tele van franciákkal, most majd velük megyek itt a kertbe barbeque-zni, aztán este megyek be a városba. Holnap meg romokat fogok nézegetni.. jó lesz :)
San Miguel de Tucumán a Tucumán nevű provincia székhelye, ez Argentína ötödik legnagyobb városa. Tucumánt 1565-ben alapította a spanyol hódító, Diego de Villarroel. A Kongresszus 1816. július 9-én itt kiáltotta ki Argentína függetlenségét a Spanyol Koronától. Az épület, ahol az esemény zajlott, ma nemzeti emlékmű. (Forrás: Wiki)
 |
| Ebben az épületben kiáltották ki Argentína függetlenségét 1816-ban |
2011.12.10. Tucumán, Argentína
A buszút azért tartott tizenöt órát Buenos Airesből, mert 1 300 kilométert kellett jönni, ami nem is tudom, olyan mint elautózni Franciaországba. Itt azért elég gigantikus távolságok vannak. Tegnap este még elnéztem egy fesztiválra itt a városban. Afro zenét meg táncokat mutattak be, nagyon hangulatos volt.
Ma reggel nyolcra jöttek értem és autóval felvittek az Andokba 3 000 méter magasba. Ahogy haladtunk felfelé, először esőerdő borította a hegyeket, majd a magassággal arányosan csökkent a növényzet. A tájnak először Alpesi hangulata volt, majd köves-sziklás lett a környezet, hatalmas két-három méteres kaktuszokkal, mint amilyeneket a vadnyugati filmekben lehet látni. Teljesen más világ. A hegyoldalon bikák, tehenek, lovak legeltek, és feljebb találkoztunk lámákkal is.
 |
| Méteres kaktuszok a Tafí del Valle lankáin |
Itt voltak azok a bizonyos romok is. Quilmes egy olyan város maradványa, ahol a quilmesi bennszülöttek laktak jóval az inkák előtt. Az inkákat sikerült visszaverniük, de a spanyolokat már nem. A spanyolok ezután kitelepítették őket és mára csak a romok maradtak fenn.
Quilmes romjai a Calchaquí völgyében, Tucumán provinciában találhatóak. Ez volt az ország legnagyobb települése a felfedezések előtt, területe elérte a harminc hektárt. A település fénykorát az i.sz. 850-es években élte és közel 5 000 quilmesi bennszülött lakhatta. Mikor a spanyolok leigázták őket, a túlélőket Buenos Airesig gyalogoltatták, hogy ott telepítsék le őket. Buenos Aires egyik külvárosa ma is viseli Quilmes nevét. Az eredeti romokat Samuel Alejandro Quevedo fedezte fel 1888-ban, de csak 1897-ben kezdték el a területet feltárni. (Forrás: Wiki)
Ezután egy másik faluban, Tafí del Vallében megnéztünk egy jezsuita templomot a koloniális időkből, ugyanitt ebédeltünk. A helyi étel itt az empanada, ami olyan mint egy marhahússal töltött kifli. Itt vettem magamnak egy lámaszőrből kötött pulcsit az otthoni télre való tekintettel.
 |
| Quilmes romjai az egyik korabeli őrállásból |
Visszafelé beugrottunk egy parkba, ahol ilyen obeliszk-szerű két-három méter magas, faragott kövek voltak kiállítva ugyancsak a régi időkből. Ezek a termékenységet szimbolizálják és itt szedték össze őket ebben a völgyben, hogy megóvják őket a graffitisek támadásaitól.
Tafí del Valle egyik legfőbb turista látványossága a menhirek, azaz függőlegesen felállított kőszobrok gyűjteménye a Menhires Parkban. A fallikus (péniszhez hasonlító) szobrokat a valahai őslakosok faragták. Eredetileg egymástól távol álltak, de később egy helyre gyűjtötték azokat, hogy megóvják őket a rongálástól. (Forrás: Wiki)
Most megyek letusolni, mert ma tizenkét órás volt a túra, holnap pedig reggel indulok Saltába, amely még északabbra van, közel a bolíviai határhoz.
